Akinek nagyobb az önuralma, azok sikeresebbek az életben - ez lett annak a hosszútávú kutatássorozatnak a végeredménye, melyben kisgyerekeket vizsgáltak meg a következőképpen: kaptak egy pillecukrot, és azt ígérték, hogy ha nem eszik meg, a vizsgálatvezető visszatértével kapnak még egyet. Azok a gyerekek, akik képesek voltak ellenállni a kísértésnek, a későbbiekben sikeresebb életet éltek.
A kísérletről készült (nagyon kedves) videó itt látható: https://youtu.be/QX_oy9614HQ
Valóban ilyen fontos az önuralom, a késleltetés képessége? A társadalmi normák változásával és a modern világ vívmányaival általánosságban egyre rosszabb kontrollfunkciók járnak együtt: a mobiltelefonokon mindneki mindig elérhető, az interneten azonnal információkhoz juthatunk, a televízióban a világ minden tájáról érkeznek a hírek. Reklámok ezrei hívnak arra, hogy szerezzünk azonnal egészséget, jó közérzetet, újabb és újabb termékeket. Megszoktuk, hogy számos dolog karnyújtásnyira van tőlünk, rögtön hozzájuthatunk, amint megkívánjuk.
Ám amíg a termékek és információk valóban megszerezhetőek néhány kattintással, néhány pillanat alatt, a lélek ennél lassabb - van, amire várni kell. Ideje van a sírásnak és ideje a boldogságnak, van, amikor fáj, és nem kell elmúlasztani, hanem ki kell bírni, van, hogy szomorúak vagyunk, és van, hogy örülünk. Az érés, a fejlődés is lassú dolog, siettetni nem lehet - az optimális körülményeket kell biztosítani, és hagyni, hogy történjen. Akárcsak egy növénynél: ha van víz, van napfény és levegő, a maga tempójában növekedni fog.
Azok, akik képesek eltűrni negatív érzelmi állapotaikat is (mint a gyerekek, amikor a kínzó pillecukorvágyat legyőzték), később nagyobb jutalomhoz juthatnak - ez számos dolgot illetően érvényes.
